2009. augusztus 31., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bella?- kérdezte egy meglepett hang hátulról. Támadó állásba görnyedtem és megszólaltam.
-Nem tudom miről beszél- mondta bár legbelül tudtam hogy most legszívesebben odarohannék Jasper-hez és a nyakába vetném magam.
-Bella te vagy az?- kérdezte egy másik hang. Emmett. Jajj istenem de hiányoztak már. A vicces beszólásai, az állandó poénkodásai. Nagy nehezen megfordultam. Két döbbent szempár meredt rám. Az arcukon öröm suhant át majd Emmett elvigyorodott.
-Mi van kislány? Vámpírlét?- kérdezte mire Jasper oldalba bökte. Több mint 100 éve nem láttam őket, mégis újra láthatóm őket. Nem változtak semmit. Az egykori családom két tagja. Nagyon megörültek hogy láttak, de össze kell tipornom boldogságukat. Nem tudják mi vár rájuk ha megtudják Ők, hogy találkoztam Cullen-ékkal.
-Bella mi történt veled?- nézett rám Jasper óvó tekintettel. Most jön az a pillanat ami nekem nagyon fog fájni, és bizonyára nekik is. Nem sokat változtam. Azonkivűl hogy vámpír lettem, és a hajam szőke. Igen, Isabella Swan vagyok, csak Ők ezt nem tudhatják.
-Nem értem miről beszél. Nem Bella vagyok.- mondta kemény jeges hangon, habár a szívem beleroskadt.
-Bella ne butáskodj. Nem rémlik? Emmett vagyok, Ő meg Jasper. Te meg Isabella Swan- mondta Emmett és egy szomorú maci jutott eszembe róla. Tudják. A francba. Valamit
gyorsan ki kell találjak. És szinte fejbe vágott a megoldás.
-Bella halott. Én Elizabeth Swan vagyok. Bella Swan testvére- mondtam. Tudtam mekkora lavinát indítok el. De nem érdekelt. Jasper szeme hitetlenkedő volt, míg Emmettnek arcára fagyott a mosoly.
1 megjegyzés:
Neeeee! Csak ezt ne! Egy hónapig nem bírom ki!
Megjegyzés küldése