3.fejezet-A fájdalom

A levegő megfagyott körülöttem. Nem tudtam hogy Jasper-nek mi baja lehetett. Testvérei lefogták, de Jasper szemei engem kerestek Rám emelte aranybarna szemeit.A fájdalomtól eltorzult az arca. Alice odament és kivitte a kertbe. Én meg csak leültem a lépcsőre és a fejemet az ölembe hajtottam. Annyit hallottam hogy valaki leült mellém, de nem tudom hogy ki volt az. Felnéztem és Emmett barátságos arcát láttam.
-Mi a baj? -kérdezte Emmett.
-Semmi, csak van egy olyan érzésem hogy Jasper miattam tört ki.- mondtam. Igen és valójában ezt éreztem. Nem tudom elfelejteni azt a fájdalomtól teli szemet, ami engem keresett.
-Igazad van. Miattad volt úgymond kitörése- mondta mire én meghökkentem- De csak azért, mert érzi hogy eleve nagy a fájdalmad és Ő valamiért mintha sokkal jobban érezné mint a többiekét. Erősebben érzi a te érzéseidet. Ezért már nem bírta tovább és kitört. Aztán mikor megláttad Őt, már nem érzett semmit. Mintha leblokkoltad volna magad. Mintha te az érzéseidet letiltottad volna. Ezért most már Ő is rendben van.- mondta Emmett.
-Tehát akkor, erősebben érzi az érzéseimet. És ami bennem van fájdalom, az nekem is eléggé fáj, de neki még jobban. És amikor azt akarom hogy ne érezzen semmit akkor nem fog?- kérdeztem Emmettől. Hát ez megnehezít mindent. De nagyjából értem. Most a gond csak az hogy Jasper-nek nagyobb fájdalmat okozok mint magamnak. Mit ne mondjak. Elég pocsék kilátások.
-Ezt még nem tudjuk. De nyugi Jaspert erős fából faragták. Kibírja- mondta majd felállt és odament Rosalie-hoz.
-Remek- mondtam magamban. Ekkor megint leült mellém valaki. Felnéztem. Jasper ült mellettem. Akaratlanul és arrébb csúsztam. Kicsit féltem tőle, de csak azért mert láttam kitörni. Habár tudtam hogy miattam van, mégis bennem volt a félsz.
-Ne aggódj nem bántalak. Csak bocsánatot akarok kérni. –mondta majd rám emelte aranybarna szemeit, ami most nem fájdalmas kifejezést öltött, hanem barátságosat.
-Nem neked kell bocsánatot kérni hanem nekem. –mondtam majd lehajtottam a fejem.
-Csak azt nem tudom miért. –mondta.
-Mit miért? –kérdeztem.
-Miért van benned ennyi fájdalom?-kérdezte majd szemei rám fókuszáltak.
-Jasper, hagyd békén. Nem ez a legjobb időzítés.- mondta Rosalie. Meglepődtem rajta. Eddig még csak rám sem volt hajlandó nézni.
-Nem elmondom. Csak mert befogadtatok és ennyivel tartozom nektek- mondtam majd felálltam, és odasétáltam a többiekhez. Mindenki arcán láttam az aggódást. Mindenki leült, csak én maradtam állva.
-Nem muszáj ezt elmondanod. Anélkül is itt maradsz- mondta Bella. Hálásan rámosolyogtam. De én most el mondom nekik, mert ennyivel legalább tartozom, ha megvédenek.
-Anyám nagyon szeretett volna egy gyereket. Sokáig próbálkozott de nem jött össze neki. Elment egy orvoshoz és az orvos mondta hogy nem lehet gyereke. Anyukám teljesen összeomlott. Rá négy hónappal örökbe fogadott egy két hónapos kislányt akit Maggie-nek hívtak-éreztem hogy a szívem összeszorul, de próbáltam nem kimutatni Jasper miatt.-Aztán mikor Maggie egy éves lett anyu összeismerkedett egy vámpírral. De nem tudta hogy vámpír. Mikor Maggie két éves lett megszülettem én, de anyu belehalt a szülésbe. Ekkor a vámpír elvitte a húgomat és engem, és ott tartott magánál minket. Aztán egyik nap nem volt ott a húgom- már patakokban folyt a könnyem- csak én. Nekem sikerült megszöknöm. Azóta is magamat hibáztatom. Mert ha én nem születek meg akkor anyám még élne és fel tudná nevelni Maggie-t. Maggie most négy éves és azt se tudom hogy él-e. Sosem szerettem volna mást csak egy családot. Mindenki panaszkodik hogy az anyja parancsolgat neki és megmondja mit csináljon. Én
csak egy anyát akartam. Egy családot. De minden szertefoszlott mikor megszülettem- mondtam, majd zokogva lerogytam a padlóra. Tudtam hogy ez Jasper-nek menyire fáj, de már nem bírtam tovább. Felálltam és ki akartam lépni az ajtón. Mikor ki akartam menni egy kéz visszarántott. Rosalie fogta meg a kezem. A szemében sajnálatot láttam. Majd megszólalt:
-Sajnálom ami veletek történt. De azt tudd hogy nem a te hibád. Nem te tehetsz róla hogy apád vámpír volt. Minden erőnkkel meg fogunk védeni téged. És nem hagyjuk hogy bármi bajod essen- suttogta nekem majd megsimogatta az arcom és átölelt. Megöleltem és próbáltam magam összeszedni. Hirtelen elálmosodtam és már csak azt éreztem hogy egy puha ágyban fekszem majd elaludtam.