10.fejezet-Az álom

Az álmok világa egy különös és elbűvölő hely. A tudósok szerint az álom maga a valóság. A legtöbb álom a mindennapi élet fantáziájának keveredése. Amolyan határ a képzelet és a valóság között. Mikor felébredünk nem emlékszünk rá pedig mindennap álmodunk. Vannak jó álmok és rosszak. A jó álmokkal úgy vagyunk, hogy bár ne ébrednénk fel, és mindig csak álmodhatnánk. A rossz álom, az már gáz. Például: Volt olyan álmom melyben a késes gyilkos üldöz. Teljesen éreztem a saját félelmem, és a túlélési vágyam. Aztán a lábaim nem engedelmeskedtek én meg szégyenszemre meghaltam. Hát igen. Van ilyen. De a mai álmom egész furcsára sikeredett. Alice egy vödör vizet öntött rám. Mikor számon kértem ennyit mondott:
-Sikítoztál és nem bírtalak felkelteni.- mondta majd bűnbánóan nézett rám.
-Hagyjuk már. Biztos Michael Myer kergette álmában- mondta Emmett sötét humorral. Vissza akartam vágni, mikor egy velőt rázó sikolyt hallottunk a földszintről. Mindannyian lerohantunk, és láttuk Nessi-t a földön ülve. Jacob ott térdelt mellett. Körülötte üvegszilánkok, és őt is alaposan megvágták. Az üvegablakot valószínűleg betörték. Vámpír volt az. Mert ha nem az lett volna akkor Nessi-t nem vágják meg az üvegek. A vámpírerő miatt, kétszer olyan erősen repültek az üvegszilánkok. Ekkor megláttam egy követ rajta egy papírral. Carlisle odament megvizsgálni Nessi-t, én meg kinyitottam a papírt:
„Sam!Az időd véges. Ne feledd vészesen jár! Észre sem veszed és Bumm! A halál a szemed előtt lesz. Az ígéretem betartom”
Ekkor felébredtem. De nem akárhogy. Tiszta víz voltam, és Seth is elég vizes lett. Előttem állt Alice egy vödörrel a kezében.
-Mégis mi a fenéért öntöttél le?- kérdeztem felháborodva. De valamiért ismerős volt ez a helyzet. Persze. Az álmom is így kezdődött, csak annak tragikus vége lett.
-Hagyjuk már.- kezdte el Emmett, de én villámgyorsan kiugrottam az ágyból és lerohantam. Nessi ugyanott volt Jacob meg a zongoránál nézte. Nessi-t ellöktem onnan. Szegény elhasalt a földön. Már nem hallottam Jacob dühös ordibálását, mert betört az üveg. A kő a fejem felett repült el. Éreztem hogy az éles szilánkok felvágják a bőröm. Ha jól éreztem csak a két karom lett tiszta seb, meg a lábam, de az nem volt veszélyes. Annyira nem vérzett, de én már éreztem a vér szagát. Ekkor lerohant a család többi tagja. Mindenki lefagyott, és Jacob meglepődve nézett rám. Aztán megszólalt:
-Sam jól vagy? Ne haragudj én nem akartam ordibálni, csak megijedtem.- mondta de nem figyeltem rá. Az agyam teljesen máshol járt. Nem értettem hogy történhetett ez meg. Ekkor elkezdtek rázogatni. Edward állt előttem mögötte a család többi tagja.
-Sam! Mi történt?- kérdezte. Nem figyeltem rá. Lerogytam a padlóra és az ölembe hajtotta a fejem. Majd megszólaltam:
-Én láttam- csak ennyit nyögtem ki. Jacob rám nézett.
-Mi az hogy láttad?- kérdezte.
-Szerinted miért löktem el onnan Nessi-t? Mert tudtam hogy ez lesz- mondtam egy csepp gúnnyal a hangomban de nem vették észre.
-Honnan tudtad?- kérdezte Alice és leguggolt elém.
-Nézzétek itt egy levél- mondta Jasper. Mindenki odafordította a fejét de én megszólaltam:
-Az időd véges. Ne feledd vészesen jár. Észre sem veszed és Bumm! A halál a szemed előtt lesz. Az ígéretem betartom- mondtam fel azt amit álmomban láttam. Mindenki olyan pillantással nézett rám mintha valami őrült lennék. Aztán Jasper felolvasta a levelet, és ugyanaz volt benne amit én mondtam.
-Honnan tudtad Sam?- kérdezte Alice most már kicsit indulatosabban.
-Mert pontosan ugyanezt álmodtam. Minden ugyanígy volt. Alice és a vödör. Emmett és Michael Myer. Nessi az ablak előtt. Pontosan ez volt az álmomban is. Csak akkor Nessi ült itt.- soroltam. Mindenki elismerő pillantással nézett rám. Nem értettem mi történik velem. Miért álmodtam meg előre? Miért? Hogy lehetséges ez?
-Ez a képességed- mondta Edward
-Nagyszerű. Akkor mostanság nem fogok sokat aludni.- mondtam gúnyosan.
-Miért mi a képessége Edward?- kérdezte Carlisle mohó kíváncsisággal.
-Előre megálmodik dolgokat. Nagyszerű. Még egy jövőbe látó a családban- mondta majd felnevetett. Képesség. De én nem akarom ezt.
-Nem akarattól függ- mondta Edward.
-Értem. Csak még szoknom kell- mondtam és felálltam. Ekkor Bella száguldozott felém. Hirtelen a nyakamba vetette magát, majd a fülembe suttogta:
-Köszönöm- mondta csilingelő hangján.
-Mégis mit?- kérdeztem meghökkenten, de visszaöleltem.
-Hogy megmentetted Nessi-t- mondta majd visszalépett Edward-hoz.
-Ugyan nem tesz semmit.- mondtam majd elmosolyodtam. Lenéztem a karomra. Hát nekem kezdenem kéne valamit magammal.
-Sam, légy szíves menj a vizsgálóba. Lekezeljük a sebeid- mondta majd elindult felfele. Leültetett a vizsgáló székre majd lefertőtlenítette a sebeim.
-Nos készen is vagyunk- mondta.
-Köszönöm- suttogtam hálásan- én most elmennék zuhanyozni ha nem baj.- mondtam.
-Persze menj csak.- mondta majd kiment a szobából. Bementem a szobámba kivettem egy törölközőt és futottam a fürdőszoba felé.
Jó esett a zuhany. A forró víz lassan folyt végig a testemen égetve ezzel a sebeimet. De nem törődtem vele túlzottan. Kiléptem a kabinból, de rájöttem hogy a ruháimat bent hagytam. Naná! Ez az én formám. Az én szobám volt a leghátsó, ráadásul sikerült a saját lábamban összeesni. Hallottam Emmett kuncogását, majd Alice felszólt:
-Sam élsz még vagy hívjak valakit?- kérdezte, majd mindannyian nevetni kezdtek.
-Nem kell köszi.- mondta majd bementem a szobába. Ekkor egy hideg kezet éreztem a vállamon. Fel akartam sikítani, de a hideg kéz most a számra csúszott. Na de vicces. Vajon melyik vámpír testvérem ijeszteget? Melyik ilyen okos? Megfordultam de a döbbenettől kikerekedtek a szemeim. Elfelejtettem levegőt venni annyira megijedtem. Valaki olyan állt előttem, akitől mostanság a legjobban rettegtem.